Mi ez a probléma?
A családi kapcsolatok nem azért válnak nehézzé, mert valamit „rosszul csinálunk”. Gyakran inkább arról van szó, hogy régi minták, belső elvárások és érzelmi terhek aktiválódnak olyan helyzetekben, ahol egyszerre szükségszerű jelen lenni, kapcsolódni és határt tartani.
A szülői szerep különösen érzékeny terület. Egyszerre szerepelnek benne a saját gyermekkori tapasztalataink, a párkapcsolati dinamikák és a mindennapi terhelés. Sok szülő él tartós belső feszültséggel: jó szülő szeretne lenni, miközben kimerült, türelmetlen, vagy bűntudatot él meg emiatt.
A konfliktusok ilyenkor több esetben a „felszínen” dőlnek el és tartalmi vitákká eszkalálódnak. Az ellentétek forrása lehet még az érzelmi szükségletek beteljesülésének hiánya, ami miatt nehéz következetesnek maradni a mindennapokban.
Mikor válaszd ezt a kategóriát?
- visszatérő konfliktusok jelennek meg a családi kapcsolataidban
- nehéz egyszerre jelen lenned szülőként és önmagadként
- bizonytalan vagy a határok, szabályok és a következetesség kérdésében
- bűntudatot, dühöt vagy tehetetlenséget élsz meg a szülői szerepben
- úgy érzed, a saját gyerekkori élményeid erősen hatnak a jelenlegi működésére
- szeretnél változtatni, de nem gyors, „receptes” megoldásokat keresel
Miben segítünk?
- A közös munka során nem „mintaszülőt” próbálunk formálni. A hangsúly azon van, hogy egy stabilabb kapcsolódás jöjjön létre önmagadhoz, a gyermekedhez és a családodhoz egyaránt.
- megérteni a családi és szülői szerepek mögött működő érzelmi mintákat
- felismerni, hol csúsznak össze szerepek, elvárások és határok
- fejleszteni a konfliktuskezelést – nem elkerüléssel, hanem újrakapcsolódással
- megtalálni az egyensúlyt következetesség és érzelmi biztonság között
- kialakítani egy olyan szülői működésmódot, amely nem önfeladásra épül
- A fókusz nem a tökéletességen van, hanem egy reálisan élhető és hosszú távon is fenntartható családi működésen.