Az elmúlt évtizedekben a globalizáció, az Európai Unión belüli szabad munkavállalás következtében természetessé vált, hogy valaki éveket tölt külföldön tanulással vagy munkával. A korábbi gazdasági és politikai nehézségek miatt magyarok százezrei építettek életet más országokban, a kormányváltás hatására talán még soha nem fontolgatták a visszatérést, mint mostanában.
Sokan a hazaköltözés mellett döntenek. A döntés mögött sokféle egyéni helyzet húzódhat meg, amely összefüggésben lehet a családi okokkal, a munkahelyváltással, a gyermekek iskoláztatásával, de talán most az egyik legjelentősebb a Magyarországon zajló társadalmi és politikai változások.
A hazatérés gondolata eltérő érzéseket válthat ki belőlünk, vannak, akik optimistán állnak a helyzethez, vannak, akik tehetetlenné válnak és halogatják a döntésüket, mert még nem teljesen tisztázott bennük, hogy megéri-e feladni a külföldön kialakított életüket, és valami újba kezdeni, akár vállalva a kockázatot, ami a hazaköltözéssel járna.
Vannak akik reményteliek a hazatérés kapcsán, hiszen ugyanabba az országba érkeznek vissza, ahol felnőttek. A valóság azonban gyakran egészen más. A pszichológiában ezt a jelenséget fordított kulturális sokknak (reverse culture shock) nevezzük.
Miközben a külföldre költözés nehézségeire szinte mindenki felkészül, arra jóval kevesebben számítanak, hogy a hazatérés is komoly változással és alkalmazkodással jár.
A külföldi életünk során új szokásokat alakítottunk ki, más lett a gondolkodásunk, más munkakultúrát ismertünk meg és számos korábbi szokást hátrahagytunk, új értékeket építettünk be az életünkbe. Mire hazatérünk, gyakran azt tapasztaljuk, hogy már nem ugyanazok vagyunk, akik évekkel korábban elmentünk.
A visszatérést követően teljesen természetes lehet, hogy valaki:
Sokan arról számolnak be, hogy a környezetük néhány hét után úgy tekint rájuk, mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba, miközben bennük még javában zajlik az alkalmazkodás.
A hazatéréskor gyakran derül ki, hogy nemcsak mi változtunk, hanem azok is, akik itthon maradtak. A családtagoknak új rutinjuk alakult ki. A barátok új élethelyzetekbe kerültek. Munkahelyek szűntek meg vagy alakultak át. A társadalom is sokat változhatott.Ezért sokan azt élik meg, hogy ugyan hazatértek, mégis kívülállónak érzik magukat.
A kutatások szerint a társas támogatás az egyik legerősebb védőfaktor a visszailleszkedés során. Különösen fontos a család és a közeli barátok jelenléte, hiszen az érzelmi biztonság jelentősen csökkentheti a hazatéréssel járó stresszt.
A családi kapcsolatok sok esetben még javulnak is a hazaköltözést követően. A közösen eltöltött idő, különösen az első néhány hónapban, segíthet újra kialakítani az összetartozás érzését.
A barátságok azonban gyakran másképp alakulnak. Egyes kapcsolatok mélyebbé válnak, mások természetes módon eltávolodnak. Ez nem feltétlenül kudarc, hanem annak jele, hogy az emberek különböző irányokba fejlődtek.
Nem mindenki éli meg ugyanúgy a hazatérést.
A visszailleszkedést befolyásolja többek között: a külföldön eltöltött idő hossza, a befogadó ország kulturális különbségei, a hazaköltözés oka (önkéntes vagy kényszerű), a kötődési stílus, a stresszkezelési módok, valamint az, hogy mennyire tudunk segítséget kérni és elfogadni.
Akik rugalmasabban alkalmazkodnak a változásokhoz, könnyebben tudják összeegyeztetni a külföldön szerzett tapasztalatokat az itthoni életükkel.
Talán ez a hazatérés egyik legfontosabb pszichológiai tanulsága. Sokan azt várják, hogy minden pontosan olyan lesz, mint amikor elmentek. Ez azonban szinte soha nem történik meg. A sikeres visszailleszkedés nem arról szól, hogy visszaszerezzük a régi életünket, hanem arról, hogy az új tapasztalatainkat beépítjük egy új életszakaszba. Más emberként térünk haza, mint ahogyan alindultunk.
Néhány egyszerű lépés sokat segíthet:
A külföldre költözéshez hasonlóan a hazatérés is jelentős pszichológiai alkalmazkodást igényel. Bár sokszor nehézségekkel jár, egyben lehetőség is arra, hogy újragondoljuk, kik vagyunk, milyen értékrendet szeretnénk megtartani a külföldön szerzett tapasztalatainkból, és hogyan szeretnénk továbbépíteni az életünket itthon.
Ha úgy érzed, a hazatérés után tartósan nehéz visszatalálnod a mindennapokhoz, vagy a szorongás, a bizonytalanság és az elmagányosodást éled meg, érdemes pszichológus segítségét kérni. A megfelelő támogatás nemcsak a visszailleszkedést könnyítheti meg, hanem segíthet abban is, hogy a hazaköltözés valóban egy új, kiegyensúlyozott életszakasz kezdete legyen.
Pszichológus, CBT konzultáns jelölt Bővebben a szerzőről
